Hogyan lettem webdesigner? Gondolkodtam ezen a címen is: „Növekedésem kínjai”.
Az olvasáshoz ajánlok egy csésze kávét vagy teát és ülj le mert valószínűleg sokat fogod ingatni a fejed. 😀
Ez a cikk nem csak azoknak szól akik webdesigner pályán gondolkodnak, hanem azoknak is szól akik hasonlóképpen elakadtak és évek óta toporognak egy helyben, ahelyett, hogy elindulnának és útközben megvalósítanák az álmaikat. Miért írom, hogy növekedésem kínjai? Mert egy nagyon lassú és hosszú szakmai és jellemfejlődésen kellett átmennem, mire eljutottam a mai napig. Komoly gyűjteményem van tanfolyamokból, nem viccelek. 😀 Kissné Rácz Viktória vagyok, de hívj csak Vikinek.
A történetem
Gyerekként
Sok pozitív élmény ért. Nagyon szerettem rajzolni és örömmel töltött el minden kreatív tevékenység. A szüleimtől és más emberektől pedig mindig jó visszajelzéseket kaptam, ha a kézügyességemről vagy a szépérzékemről volt szó.
Majd ezzel párhuzamosan megérkeztek a károgók is. Számtalanszor megkaptam (nem a szüleimtől), hogy amit szeretek abból egyszerűen nem lehet megélni. Így amit szerettem, továbbra is szerettem, de ezek után mellém szegődött a szégyenérzet. (Hozzáteszem akkor még nagyon sok ma létező szakma csírájában sem létezett, még a grafikus is mást jelentett akkor, a webdesigner szakma pedig szerintem még fasorba se volt, pedig annyira azért nem vagyok öreg.) 😀
Első állomás
Pozitív élmények. 2016-ban végeztem grafikusént, egy „művész suliban” ahol már egyáltalán nem lógtam ki a sorból. (Kicsit még rosszul is esett, hogy nem vagyok olyan különleges. 🙂 ) Inspiráló emberek és környezet, otthonos atmoszféra jellemezte a napjaim. Szerettem.
Közben mindig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy mi lesz ebből? Még mindig nem tudtam, hogy fogok ebből megélni. Csak reménykedtem, hogy a végzettségemmel találok majd egy állást. Bizonytalan voltam.
Második állomás
Néhány hónapig grafikusként dolgoztam egy apró ügynökségnél, viszont férjhez mentem és elköltöztünk az ország nyugati felébe, így újra munkakeresésben voltam. Kutakodás közben ráakadtam az OWT-re és fejembe vettem, hogy szabadúszó webdesigner leszek! Így 2018 nyarán elkezdtem a Prémium+ tanfolyamot, ami konkrétan több gyakorlati tudást adott mint a két éves grafikusi tanfolyam. (papírország, na mindegy…) Be sem fejeztem a képzést, mert egy gyorsnyomdánál sikerült elhelyezkednem és itt megállt a sztori.
Kishitű voltam!
Nem tudtam elképzelni sem, hogy képes vagyok szabadúszóként megállni a helyem, így maradtam egy főállásnál. Elnyomtam magamban az érzést, hogy ez még mindig nem az amit csinálni szeretnék.
Harmadik állomás
Az élet zajlik, mi pedig újra költöztünk. Visszamentünk a szülőhelyünk környékére. Elhelyezkedtem egy dekorációs cégnél, amit szerettem, de voltak árnyoldalai. Tanultam, képeztem magam mellette folyamatosan, és közben mindig arra jutottam, hogy nem elég amit tudok… és bár tudom, hogy mit szeretnék, de nem tudom hogyan érjem el. Végülis beiratkoztam a WP kurzus-hoz is Attiláékhoz, lesz ami lesz alapon. Azt gondoltam, ha a marketinggel kapcsolatban is szerzek ismeretet, majd jön az az áttörés. Ami adott egy újabb lendületet, de még mindig nem tudott tovább lendíteni a valódi problémáimon. Közben telt az idő, és én felmondtam a munkahelyemen.
Negyedik állomás
Nem szakmai állásom volt, mellette viszont elkezdtem Pócsik Emese wordpress fejlesztő tanfolyamát, hogy felfrissítsem és kiegészítsem a tudásom. Közben állandóan figyeltem az OWT-s történéseket. Nincs mit szépíteni azon, hogy irigykedve néztem, hogy sokan voltak olyanok akik elvégezték a tanfolyamot és sikerült az amiről én csak álmodtam.
Fénysugarak voltak ők az én a borús égboltomon. Elkezdtem csendesen figyelni őket és a példájukon felbátorodtam. Gondolatban és offline a magam kis laptopján elkezdtem építeni a vállalkozásom alapköveit, szerkesztettem, írtam és terveztem… és minden publikálást holnapra halasztottam. Még sokáig tovább kísért az imposztorszindróma és a halogatás.
Ötödik állomás
Elérkeztünk napjainkig. Aktív grafikai tervezéssel 7 éve, webdesignnal és webfejlesztéssel kisebb nagyobb megszakításokkal 5 éve foglalkozok. Ezentúl nem vagyok a magam ellensége, és szabotőre. Egyszerűen csak beértek a fejemben ezek a gondolatok. Beismertem magamnak, hogy ha mindig ugyanezt fogom csinálni, mindig csak ugyanaz lesz az eredménye is… a nagy semmi. Ha folyton csak körbejárom az álmaim, de nem élem őket, akkor továbbra is csak másokat fogok ott látni, ahol már én is tarthatnék.
Záró gondolatok
A grafikai tervezés, webdesign és a webfejlesztés mind olyan dolgok amiket a kezdetektől szeretek csinálni, ez az ami feltölt, ami a hobbim és egyáltalán nem érzem tehernek. A webdesigner szakma mindent magába foglal amit szeretek csinálni. Évek alatt nem tudtam megunni, sem elengedni, még akkor sem amikor reménytelennek tűnt az egész. Csak fel kellett fedeznem, hogy hogyan lehetséges az, hogy mások számára is elérhetővé és használhatóvá tegyem azt a tudást amit ennek a hosszú útnak a során megszereztem. Már hiszem, hogy megvalósítható amiről korábban csak álmodtam és hamarosan a főállásom lesz a Talkbird Webdesign.
A magam módján… kicsit botladozva… hosszú kerülőutakkal… de elindultam. Én így lettem webdesigner!
Mi a helyzet a te történeteddel?
Te elindultál már a saját vállalkozásodban, vagy elindultál, most viszont egy dologban elakadtál? Lehet az is hogy nem teljesen, de részben szabotálod magad? Halogatsz dolgokat vélt vagy valós félelmek miatt? Ne tedd, indulj el! Beszélj magadról!
Ha azt gondolod, hogy introvertált vagy…
ha azt gondolod hogy évek után is kevés vagy…
Ha félsz elkezdeni dolgokat…
Ha szégyelled az álmaid…
egy expert halogató (hamarosan főállású webdesigner) üzeni neked, hogy ma sem késő elkezdeni.
Kérdezz tőlem, vagy írd meg nekem a saját történeted itt vagy az email címemre: info@talkbird-webdesign.com, vagy ha csak csendes megfigyelőként szeretnél felbátorodni, csatlakozz a Csicsergők hírlevélcsoporthoz. Akárhogy is teszel, tanulj az én példámból, és ne halogasd a dolgokat. 🙂
